"A képzelet a valóság része és a valóságomat befolyásolja, hogy mire gondolok, mikor mit képzelek. Festményeim sajátos nyelvezete és szimbólumrendszere évről évre folyamatosan egymásra épül. Szemmel nem látható különleges vagy mindennapi eseményeket festek, melyek alkalmanként összefonódnak a látható világ egyes elemeivel. Csodák, lények, érzések, gondolatok hálójából kiemelek valamit és egy hosszú, gömbszerű képregényhalmaz részeként megfestem. Összefüggő egészet alkotnak, de önállóan is képesek külön irányba elvinni a szálat, mint egy térbeli, minden irányba terjeszkedő pókháló. Ebben a hálóban a fizikai alakok csak keretül szolgálnak, a többi elem és részlet pedig megmutatja, hogyan értelmezem a világot. Az interakció a festmények között többnyire a munkamódszerem miatt jelentkezik: az olaj-vászon techinkának köszönhetően lassan száradnak a rétegek (sokszor akár hat-nyolc réteg) és emiatt egyszerre párhuzamosan több képet festek. Így a készülő festmény egyszerre lesz egy sorozat része és egy önálló, saját történettel rendelkező mű. A fogalmi felvetéshez hasonlatosak a festményeim rétegei. Nem mindegy, hogy a kép melyik részén van teste a festéknek, hol van sokrétegű, lazúros, átcsillanó rész, vagy bátor gesztus, aprólékos pöttyözés. A figurativitás és absztrakció különböző válfajait ötvözöm, egyszerre szerkesztettek és spontánok a munkáim.

Figuráim - mégha egyedül is vannak a képen - nem magányosak, nem a fizikai test áll a centrumban, hanem az állapot, a folyamat, amelyben éppen szerepelnek. Az állatok, lények gyakran toposzszerűek. Olykor fák, növények, víz, vagy a fény lép helyükbe. Számomra nincs különbség köztük. Ebben a metaforikus világban ez egy átlátható rendszer.
A képalkotási folyamatban a metaforikus rendszer kiemelése miatt lényeges számomra, hogy a képeimen történő meseszerű cselekményeket úgy ábrázoljam, hogy azokat ne lehessen történelmi korba helyezni.