A színházban az őszinte hangvétel érdekel. Az eljátszás helyett a megszólalás, a mesterséges környezet elfeledtetése, a jelen idő. A gyerekközönséget nem lehet átejteni, nem hiszik el a féligazságot és nem igénylik a kimódolt színpadiasságot, őszinteségre kényszertik a színházi alkotót. Jó lenne, ha a felnőttek is így tudnának beszélni egymással, álarcok és alakoskodás nélkül.

In theatre I am interested in a sincere tone. Speaking rather than acting, the ability to make the audience forget the artificial environment and live the present time. Children audiences cannot be tricked, they will not believe half-truths and need no elaborate theatricality, but they will demand sincerity from theatre creators. It would be nice if adults could speak to each other like this: without masks and pretending.