U10 

November 29, 2018
Show More

Fotók/Photos: Aron Weber

 

Please scroll down for the English version↓↓↓


A belgrádi U10 művészeti csoportosulás tagjai a személyes tér, a mindennapi élet, az emlékek, a jövő, az intimitás és a közönséggel való kapcsolat megteremtése érdekében sajátos narratívát hoznak létre. Műveikben azonban nemcsak egyéni céljaik, hanem a szerb kortárs művészek kollektív identitása is felismerhető. November 29. és január 4. között az art quarter budapestben a szerb kortárs képzőművészet progresszív művészeinek alkotásai tekinthetők meg.

A fiatal belgrádi kortárs művészek gyűjtőhelye, az U10 hat évvel ezelőtt alakult. A kezdő képzőművészeket támogató művészeti intézmények és kiállítási helyek hiányára reagálva nyitották meg 2012-ben az U10 Art Space-t. A független, nonprofit kiállítási tér a helyi, feltörekvő művészek támogatását tűzte ki célul. Az U10 a belgrádi kortárs szcéna egyik legmeghatározóbb helyszínévé vált, és számos nemzetközi együttműködésnek köszönhetően nagyon sokat tett azért, hogy a szerb művészek világszerte egyre ismertebbek lettek.

Az U10 művészeti csoport tagjait a közös gondolkodásmód, a hasonló világnézet köti össze, ám mindannyian egyéni művészeti utakat járnak be. Nemanja Nikolić festményeiben sajátosan transzportálja a filmet, a hangot és a zenét a geometriai absztrakció nyelvére. Alkotásaiban a filmművészeti kódokra fókuszál: a frémek, a vágás, a képkockák - a film narratívájától eltérő - kölcsönhatásra. Iva Kuzmanović a popkultúra elemeit használja arra, hogy legkorábbi erotikus élményeit átértékelje – szembe menve az általános, szentimentális felfogással. Festményei egyaránt tisztelegnek a „nem ítélő” ártatlanság előtt és egyben kritikái is annak. Marija Šević pedig intim, budoir-szerű jeleneteket fest, amelyek a fiatalokat mutatják be, amint partizás és az éjszakai élet hevében elszalasztják a pillanatokat. A nézőket pedig egy sajátos nézőpontba helyezi, ahol az öröm és az önpusztítás közötti határvonalat nehéz meghatározni.

Lidija Delić művészetét a legbelsőbb folyamatok és a külső terek közötti kapcsolat közvetlen feltárására alapozza. Az érzelmek, álmok, emlékek és a képzelet belső terét kiterjeszti és átülteti a galéria fizikai terébe. Nina Ivanovićot ezzel szemben a hétköznapi helyzetek és terek nyűgözik le, ezeket dokumentálja fényképezőgépével, majd monumentális térbeli rajzokat hoz létre a természeti és a városi terekről, egyfajta vizuális napló formájában. Isidora Krstić installációja szintén egyfajta vizuális esszé, amelyen keresztül emlékeivel és tapasztalataival kapcsolatos félelmeit és aggodalmait vizsgálja. Sava Knežević fő témája ezzel szemben a jövő. Munkáiban az egyén azon képességével foglalkozik, amikor elméjében a jövővel kapcsolatosan sajátos rendszereket, fantazmákat hoz létre, még akkor is, ha ezek általában csalódást okoznak.

Sanda Kalebić

 

Megnyitó: 2018. november. 29. 19:00
Helyszín: aqb Project Space

Művészek: Lidija Delić, Isidora Krstić, Nina Ivanović, Iva Kuzmanović, Nemanja Nikolić, Sava Knežević and Marija Šević

November 30. 18:00: Tárlatvezetés és beszélgetés az U10 művészeivel

Megtekinthető: 2018. november 29. – 2019. január 4.

-------

 

U10 is an artist collective from Belgrade, Serbia. In 2012, as a reaction to the lack of sufficient supporting art institutions and exhibition spaces, they opened U10 Art Space in Belgrade - an independent, non-profit exhibition space dedicated to supporting local emerging artists. U10 has since become a must-see in the Belgrade contemporary art scene and thanks to numerous collaborations with similar liked-minded initiatives from the region and beyond, it strives to make Serbian contemporary art more visible internationally.

The artists that form U10 collective are bound by a common way of thinking, similar worldview and collectiveness, but in their individual artistic practices, they are developing their own personal poetics. In his paintings, Nemanja Nikolić makes his own way of transposing film, sound and music using the language of geometric abstraction, focusing on the cinematographic codes: the frame, the cut and the rhythm of their mutual interchange, rather than on the film narrative.
On the other hand, Iva Kuzmanović uses pop-culture reference to re-evaluate the memory of her first erotic experience and the attitude towards sentimentality in general by creating paintings that are simultaneously an homage to its non-judgmental innocence, and an ironic criticism of it. Marija Šević paints intimate boudoir-looking scenes that represent young people lost in moments of leisure, partying and endless nightlife. She is putting the viewers into the position of voyeurs, making them accomplices in situations where the line between pleasure and self-destruction is difficult to define.

Lidija Delić bases her practice on an intermedial exploration of relations between her inner processes and the spaces that surround her. She expands and transforms internal spaces of feelings, dreams, memories and imagination through their transposition into the physical space and atmosphere of a gallery. Nina Ivanović’s fascination with everyday situations and places that she had a chance to visit, document with her camera and later draw, led her to create monumental, but at the same time delicate spatial drawings in wire of urban or natural landscapes that are a certain kind of diary. 


Isidora Krstić’s installation is also a form of visual essay, where she looks into her vulnerabilities, fears and anxieties regarding her memories and experiences in daily life. She interprets and shapes these sentiments through a sort of a ritualistic gesture into artefacts that for her embody past feelings and recollections. Rather than looking back, Sava Knežević takes the future as his main theme. His work deals with the ability of individuals to create their own systems, in which they privately fantasize about what the future might be like, although it can only lead to disappointment. Through motives of personal space, everyday life, memories, the future, intimacy, the artwork as a personal diary, pop-culture and establishing interaction with the audience, each artist of the U10 collective creates an own narrative that maps their personal space and experience. Their recognizable collective identity, as well as the diversity of works in terms of media and topic presented in a joint show, give a good insight into the Serbian emerging contemporary art scene.

Sanda Kalebić

 

Opening: 29 November 2018, Thursday - 7pm

30 November 6 pm: Guided tour and artist talk with the U10

On view: 29 November 2018 – 4 January 2019

CONTACT

 

Address: 1222 Budapest, Nagytétényi út 48-50.

 

E-mail: md@aqb.hu

 

Phone: +36 30 456-3222

FOLLOW US

  • Facebook
  • Instagram
  • Vimeo

© 2018 art quarter budapest - Privacy Policy