Péter Lengyel: Redenta szobrok és egyéb történetek

May, 2021

Fotók/Photos: Barnabás Neogrády-Kiss

Please scroll down for the English version↓↓↓

 

aqb Project Space
2021. május 14. péntek - június 6. vasárnap

Lengyel Péter kiállításának kiindulópontját az 1921. január 16-án a mai Szabadság téren felállított és a trianoni békeszerződésben elveszített országrészeket jelképező ún. Irredenta szobrok adják. A szobrok a Horthy-korszak politikáját nagyban meghatározó revizionista elképzeléseket reprezentálják, ahol a hősi magyar vitézek nem korabeli alakok, hanem egy mitologikus hősi múlt szereplői, akik az elcsatolt országrészeket jelképező nőket, fiatalokat, gyerekeket védik. Ezek a szobrok a 20. századra már egy teljesen elavult esztétikát követnek. Lengyel Péter az általa fotók alapján rekonstruált, méretben inkább a kiállítóterekhez igazodó műveket úgy értelmezi újra, hogy az elveszített országrészeket szimbolizáló alakok helyére mai szereplőket helyez, akiket megfeleltet a korábbi szobrok égtájak szerinti beosztásának. Keleten Erdély helyére Palesztina kerül, Nyugaton egy izraelita fiút látunk, Dél esetében egy Szíriát, illetve a mohamedán világot jelképező nőt, Északon pedig egy, a romákat megjelenítő nőt és fiát. A redenta szó megalkotásával Lengyel megkísérli az eredeti szobrokat „megmenteni” a történelem ítéletétől és új, mai jelentéssel felruházni. A megmentés igénye az ábrázolásuk révén kiterjed a szobrok által képviselt kisebbségekre és üldözöttekre is. Nem véletlen, hogy a szobrok a 2015-16-os menekültválságra adható válaszként jöttek létre 2017-ben.

Lengyel Péter nem a Redenta szobrokkal kezdett el a köztéri művészet aktuális helyzetével foglalkozni. Amikor 2011-ben a kormány döntése nyomán a következő évben elkezdődött az ország „főterének”, a Kossuth térnek az 1944 előtti állapotába történő visszaállítása, akkor Andrássy Gyula lovasszobrát, illetve Tisza István emlékművét is rekonstruálták és eredeti helyükön állították fel. A Horthy-korszak szimbolikus restaurációján túl a szobrok művészi, illetve formai nosztalgiát is tükröznek. Mintha az a közel hetven év, ami a szobrok eltávolítása, majd visszahelyezése között eltelt, semmilyen változást nem hozott volna a köztér használatának, a köztéri szobrászatnak és a köztéri művészetnek a tekintetében. A Be nem nyújtott pályamű címet viselő szobrok nemcsak a fenti változás hiányára utalnak, hanem arra is, hogy a rekonstrukció miatt szóba se jöhetett a szobrok újragondolása és megpályáztatása. Az Andrássy-szobor esetében a „döglött ló” jelképezi a lovasszobor halálát, a Tisza emlékmű pedig a hagyományos emlékművek közhelyességére reflektál azzal, hogy a fej kivételével szinte bármilyen híres ember szobra összerakható lenne egyfajta költséghatékonysági alapon.

A Nemes Csaba látogatást tesz az MMA-nál című szobor egyfajta mai emlékműként értelmezhető. Azt a „történelmi pillanatot” örökíti meg a büszt, amikor 2012. december 15-én a Szabad Művészek csoport ellátogatott az MMA közgyűlésére, ahonnan az aktivistákat erőszakkal vezették ki, miközben a Nemes Csaba képzőművésszel dulakodó férfi egy mappával vágta őt arcon. Lengyel Péter büsztje nemcsak a lehetetlent kísérli meg azzal, hogy a pillanatot egy szoborban jeleníti meg, hanem a hősnek kijáró emlékmű koncepcióját is újraértelmezi egyben.

Kurátor: Timár Katalin

/////////////////////////////////////////////////////////////////

On view: 14 May - 6 June, 2021

Péter Lengyel’s exhibition focuses on the so-called Irredentist Statues, erected on January 16th 1921 on what is today Szabadság (freedom) Square, symbolizing the lost territories as a result of the Trianon Treaty that ended World War 1. These statues represent the Horthy regime’s foundational revisionist ideology in which heroes are not contemporary figures but characters from a heroic and mythological past who protect women, children, and youth. The statues follow an aesthetics that became obsolete even by the 1920s. Péter Lengyel reconstructs these statues from documentary photographs, altering their size so they fit an exhibition space. He reinterprets these public artworks by replacing the symbolic figures of the lost territories with contemporary figures that correspond the previous cardinal points. Thus, Transylvania is replaced by Palestine on the East, a Jewish boy represents the West, a Muslim woman stands for Syria on the South, and a Roma woman with her son appear for the North. With his neologism “redentist”, Lengyel endeavours to redeem the original statues from historical assessment and provide them with a new, contemporary meaning. By means of representing them, this need for redemption is extended to all those minorities and persecuted people that his statues represent. It is not a coincidence that they were created in 2017 as a response to the 2015-16 refugee crisis.

 

Before the redentist statues, Péter Lengyel had already been interested in examining the role of public art. A decision of the government in 2011 that aimed to rebuild the “main square” of the country (Kossuth Square) in its pre-1944 state, included the reconstruction and the erection of the equestrian statue of Gyula Andrássy and the memorial of Tisza István. These public art works not only symbolically restore the Horthy era, but represent a formal and artistic nostalgia. It is as if nothing has happened in the understanding of public space, public monuments, and public art since the placement of these statues some 70 years ago. Lengyel’s “proposals” address this lack of change and highlight the absence of a competition for the monuments since they are reconstructions. In the case of the Andrássy statue, the “dead horse” symbolizes the genre of the equestrian statue’s extinction. The proposal for the Tisza monument demonstrates the banality of traditional public monuments by displaying interchangeable parts as a form of efficiency. Any statue of famous men could be put together using these elements, except for the head.

 

The sculpture “Csaba Nemes Visits the MMA (Hungarian Academy of Arts)” can be interpreted as a contemporary monument. The bust documents the “historical moment” when the group of Free Artists visited the MMA’s general assembly on 15th December 2012. The activists were forced to leave the room while a man fighting with the artist Csaba Nemes hit his face with a folder. Peter Lengyel’s work not only aims at the impossible, ie. capturing the moment in a sculpture but reinterprets the concept of the heroic monument.

 

Curator: Katalin Timár