Az agyag savanykás illata, nedves, száraz, puha és törékeny tulajdonságai testközeli élmények, mely az emésztő tűzben kap végső konzisztenciát. A kézzel megformált agyagfelületek és formák lassú, rétegről rétegre való építkezések. Elmélyedés. Önreflexió. A külső és belső tér közti űr mutatja a formát. A geminitás, a különböző dolgok közti azonosság. Köztességek, átmeneti állapotok képei, terei rajzolódnak. Szituációk és viszonyok adják a végső egységet.  Az idő változás. A tér idő és test. A csend jelenlét. 
 
/Ruzicska Tünde, 2016/ 
 
„Tradicionális művészetszemléletünk, a népművészet, az archaikus keresztény és keleti művészet nem ismer megkülönböztetést a „szép” és haszontalan művészet és a hasznos kézművesség között.  
 
Csávás-Ruzicska Tünde munkásságában két fő irányzat, a kézműves tárgyalkotás és a kerámiaszobrászat párhuzamosan, töretlen fejlődéssel van jelen. Számos kézműves kerámiatermékét megrendelésre készíti. Emellett szobortárgyai nem használatra születnek. A szemlélődés lehetőségét teremtik meg. Emlékeztetnek archetípusaikra, vagyis azokat tudatunkban újból felidézik. S ahogy Ananda K. Coomaraswamy vallástörténész fogalmaz: „Minden igazi művészet jelentéssel bíró és szimbolikus ábrázolás; olyan dolgok ábrázolása, mely csak az intellektus számára láthatók.”

Általánosságban elmondható, hogy a tárgyak nem magyarázhatók pusztán a tárgyak ismerete alapján, hanem csakis az ezeket felölelő kultúra síkjáról. Az egyszerhasználatos és felesleges egyentárgyak korában élünk. Ruzicska Tünde keramikus míves használati tárgyai mellett olyan tárgyakat oszt meg velünk, melyek segítenek újragondolni a tárgyakhoz fűződő viszonyainkat, s alkotásai tükrében az ember eredendő teremtő képessége sejlik fel.”

 

/Pattantyús Orsolya, 2017/