Olyan képi szerkezet megvalósítására törekszem ami a figuralitásra és az absztrakcióra jellemző eszközökkel egyaránt él, mégis a kettő közötti határvonalon egyensúlyozik. Ezeknek a kompozícióknak az alapja általában vagy egy kaotikus állapot, vagy egy redukált képi elemen belüli mozgások, felosztások lehetőségének ábrázolása, amit a festés során próbálok egyfajta sajátos rendszerré gyúrni. Ennek megfelelően munkáim képi nyelvezete is redukálttá vált. A tárgyak felépítése olyannyira leegyszerűsödött,hogy néha az az érzésem, mintha a formák már csak ürügyként szolgálnának egy-egy gesztus kibontásához. 

Munkám technikai részére általában jellemző a véletlen. Nem szeretem nagyon lezárni és előre kitalálni, hogy min fogok dolgozni inkább hagyom, hogy a téma találjon meg engem és a szemem elé kerülő ingerek összefogjanak a már készen álló elképzeléseimmel és egymást alakítsák. Idővel azt vettem észre,hogy egy-egy talált formai nyelvezet egyre jobban felülkerekedik magán a témán. Úgy érzem munkáimra egyre jobban jellemző egy fajta erős destrukció. Tárgyakat épületeket ragadok ki és még tovább roncsolom őket. Néha egészen addig amíg már szinte nem is emlékeztet az eredetire,viszont új ismeretlen formákra tárgyakra kezd utalni. Így valahogy egy meglévő és egy lehetséges vagy elképzelt realitás között kezd élni a kép. Ehhez elkezdtem kialakítani egy munkamódszert is, melyben a meglévő fotó dokumentációimat még festés előtt egy számítógépes destrukciónak vetem alá.