Zsuzsanna Szegedi
What’s the most admirable about art is to be taken in by works that are larger than me, not necessarily by size but their potential to challenge my perception about the given medium itself. My most recent works investigate the method of painting using hybrid techniques of media: text, drawing, painting, projection, video and photography. These works are formal conversations with the material and depict the impulse to further break down the already destabilized landscape, as a parallel, challenging the limitations of dominant Western and Eastern European aesthetic traditions.
When I paint the substrate is in constant motion and the two colors are emotions and reason. I capture the instable effect of chaos modern life and its systems provide us. I complicate my paintings with audience involvement as well to challenge the romantic notion of making, viewing, and relying on language. I stand here surrounded by failed utopias. Social, cultural, and political visions that don’t work.
Groundbreaking ideas transform into compromise. Disaster. The mind resist, the body endures, the self survives until the next vision arrives to start over.
Vision. Failure. Resist. Endure. Survive. On repeat.
It’s all about abstraction. The abstract ideologies transform into real consequences. Often idealized, abused, rarely corrected. Futility as result. Abstracted again.
To destabilize the already unstable
/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
A legcsodálatosabb a művészetben az, mikor magába ránt egy műalkotás, mely nagyobb nálam. Nem feltétlenül méreteit mérve, hanem hogy mennyire képes a médiummal kapcsolatos percepciómat kihívásra késztetni. Legutóbbi munkáim a festészet hibrid technikákkal való keveredésének lehetőségeit vizsgálják: szöveg, rajz, festmény, vetítés, videó és fotó alkalmazásával. Ezek a művek formai párbeszédek az anyaggal. Azt a késztetést teszik láthatóvá, mely arra irányul, hogy a destabilizált tájképet még inkább elemeire bontsam, ezzel párhuzamosan pedig megkérdőjelezzem a domináns nyugat- és kelet-európai esztétikai hagyomány korlátait.
Festés közben az anyag állandó mozgásban van. A két fő szín: az érzelem és az értelem. Rajtuk keresztül ragadom meg a káosz instabil hatását, melyet a modern élet és az ezt irányító rendszerek váltanak ki. Olykor a festés folyamatát a közönség bevonásával komplikálom megkérdőjelezve ezzel kép alkotás, szemlélés és a nyelvre való hagyatkozás romantikus fogalmait.
Megbukott utópiákkal körülvéve állok itt. Félresiklott társadalmi, kulturális és politikai elképzelések között. Világmegváltó tervek, melyek megalkuvássá formálódnak. Katasztrófa. Az elme ellenáll, a test elvisel, az én túlél, míg a következő elképzelés megszületik, hogy az egész kezdődjék elölről.
Vízió. Kudarc. Ellenállás. Elviselni. Túlélni. Ismétlődés.
Absztrakció az egész. Elvont ideológiák valós következményekkel járnak. Gyakran idealizáltak, visszaélések eszközei, ritkán nyernek kiigazítást. Az eredmény a hiábavalóság. Megint csak absztrahált.
Hogy destabilizálja a már instabilt
